Rómáról kizárólag szenvedéllyel! | Primavera, Orgia del Gusto, Splendidi edifici monumentali…

Gondolkoztam, hogy milyen címet adhatnék a beszámolómnak, választhattam volna olyan közhelyeket, mint a „minden út Rómába vezet”, vagy akár a „Római vakáció”. De inkább olyan címet választottam, amivel a Rómában eltöltött 5 napot, az ott magamba szívott életérzést egy mondatban át tudom adni. Tavasz, ízorgia és gyönyörű monumentális épületek.

A tavalyi brüsszeli utazásunkból két tanulságot vontunk le. 1. Több nap kell, hogy egy várost megismerj és átszellemülj. "Rómában élj úgy, mint a Rómaiak", ugye. 2. Januárban csak is mediterrán országba szabad utaznod, ha amúgy sem szereted a hideget. Ezeket megfogadva már október-november tájékán elkezdtük nézni a lehetséges úti célokat, Róma lett a kiszemelt. Egyikünk sem igazán rajongott azelőtt Olaszországért, az olaszokért. Valahogy kívülről mindig is túl hangosnak, túl exhibicionistának és túl temperamentumosnak tűnt az ország. Ettől függetlenül tudtuk, hogy látni kell Rómát! Colosseum, Forum, Palatinus, Pantheon, a Vatikán és megannyi látnivaló… Az ízek, pizzák, fagyik, kávék… Főleg, ha mindezt jó időben nézheted és kóstolhatod meg. Végül január 21-ei utazással lefoglaltuk a repülőjegyet, egészen 25-éig. 5 nap, 4 éjszaka.

Ha azt kérdezed „jó-e januárban Rómába utazni?”, azt mondom mindenképp. A magyarországi -10 fokhoz képest itt +10-15 fokok fogadtak minket, ami városnézésre abszolút jó. De kiengedni a fagyból mindenképp az. És ami még fontosabb, hallottuk minden ismerőstől, hogy milyen rettenetesen nagy tömegek szoktak állni az egyes látványosságok előtt, na ez az, amit elkerülhetünk. De nézzük mindezt a gyakorlatban…

Első nap: Érkezés, Colosseum esti fényekben

A repülőnk a tervezett időpont szerint 11:35-kor indult volna Ferihegyről. Ahogy az előző napok indulásait néztem Flightradar -on, minden nap késett a gép 15-20 percet, így amikor a biztonsági ellenőrzés és becsekkolás után a váróban kellett eltöltenünk jó 25 percet, nem lepődtünk meg. Majd miután felengedtek a gépre, közölték, hogy Horvátország légtérzárat rendelt el, ezért még nagyjából 50 percet várnunk kell indulás előtt. De nem volt gond, kis internethasználat, egy-két telefon, tervezgetések, hamar eltelt az idő.

A repülőút nyugodt volt, szép látványos hegységek Horvátország felett, majd tengerpart Zadar térségében. Később ugyanez Olaszország felett is, de már fordított sorrendben. Nagyjából Olaszország azon területei felett repülhettünk át, amik érintettek voltak a pár nappal és pár hónappal korábbi földrengésekben. Fentről persze minden nyugodtnak és békésnek tűnt. Milyen élmény lehet ezek után egy űrhajósnak, amikor kinéz az ablakon a Földre…

Leszálltunk rendben a Fiumicino repülőtéren, teljes nevén Aeroporto Internazionale Leonardo da Vinci di Fiumicino. Amikor kiléptünk a gépből váratlanul megcsapott a tavasz, pedig tudtuk, hogy ez vár ránk. A lágy, kellemesen meleg szél, a napsütés, és a kb. +15 fokos levegő. Ismeritek azt az érzést, amikor márciusban megérkezik az első jó idő Magyarországra, és boldogan dobod le a sálad, nyitod ki a kabátod nyakát, engeded le az autó ablakát, majd szippantasz bele, vagy inkább habzsolod lélegzeteddel az üde tavaszi levegőt. Na ezt kaptuk, már megérte! Mindenki mosolyogva szállt le a gépről.

A reptéri shuttle busz kényelmesen bevitt minket a terminálra, mentünk is tovább megkeresni a 7-es buszállást, ahonnan a Terravision transzfer busz járatával 4 €-ért juthattunk be Rómába, a Termini állomáshoz. Mi már előre megvettük interneten a transzfer jegyet oda-vissza. A késés sem volt gond, a megvett jegy érvényes a soron következő buszra is. Ha nem vennénk meg a jegyet előre, az sem gond, helyben is láttunk kis irodakonténert, ahol megvásárolható. A szelvény amúgy sem jogosít fel arra, hogy elsőként szálljunk fel a buszra, végig kell állnunk a sort, remélve, hogy felférünk rá. Felfértünk, poggyász a raktérbe, mi a busz hátuljába. 50 perces utazással már a Termini állomáson voltunk, tökéletes, nem drága, még csak nem is kényelmetlen. Útközben már látni Rómából ezt-azt, a távolban felsejlik egy-egy régebbi korban épült épület, áthaladunk egy-két városkapun, az ókori Római Birodalom városfalain. Modernebb épületeket csak a külső kerületekben látni. Na és azok a felnyírt lombkoronák…

Be lehetne még utazni az FL1 jelzésű vasútvonallal, de az már drágább, 8 € egy útra. Ráadásul úgy olvastuk, hogy ez az alábbi helyszínekre szállítana minket: Trastevere, Ostiense, Tiburtina. Persze, akinek a környéken van a szállása, annak ez jobb megoldás lehet. A taxik és egyéb autós transzferek 50-55 €-ért hoznának be a városba. Akárhogy számoltunk, a fejenként 8 €-s buszjegy az oda-vissza útra a legjobb választás, árban mindenképp. Igazából kényelem szempontjából sem volt semmi gondunk.

Termini vasútállomásnál egy modernizált üzletsort látunk kulturált környezetben, éttermekkel, már itt megkívánjuk a pizzákat. De nem veszünk, sietünk a szállásadónkhoz, így is bő 1 órás késésben vagyunk. A szállásunk Re di Roma metrómegálló közelében volt, négy metrómegálló Terminitől, úgy döntöttünk lesétáljuk, addig is látjuk a várost, a környéket, gondoltuk… Hát, ez kevésbé volt jó ötlet, nem is a távolság miatt, mert az tényleg kb. 25 perc séta volt. Inkább az, hogy Termini közvetlen környéke koszos, piszkos, szemetes. A nem olasz nemzetiségűek, a talán bevándorlók és a hajléktalanok mindenhol ott vannak. Meg akartam nézni a Piazza Vittorio Emanuele teret, ami pont útba esett, de ezt is inkább csak kerítésen kívülről szemléltem. Nem kívánkoztam be.

Elhaladtunk a San Giovanni Bazilika mellett, át a városkapun, na ezek már éreztették velem, hogy Róma szép lesz, nem kell idő előtt kiábrándulnom belőle.

A szállás elfoglalása után egy turista térképet és kis segítséget kapva, hogy mit merre találunk, kipakolás után rögtön megostromoltuk a Colosseumot. 20 perc sétára laktunk tőle, besötétedett, egy nagyon kellemes dombos úton, a Via della Navicellán át eljutottunk egy pontra, ahonnan már a távolban sejtelmes megvilágítással kellette magát a közel 2000 éves aréna. Mi más kellene kezdésnek Rómában?
Gyönyörű, monumentális! Körbesétáltuk, hogy minden pontjáról jól lássuk. Sorban kattintottam a fényképezőgépet. A bejárata melletti téren feltűnik díszes megvilágításban Constantinus diadalíve, melyet a régi nagy kövekkel kirakott római úthálózat egy megmaradt darabkája fon körbe. A diadalív csatajeleneteivel mesél a múltról, a Római Birodalom főlényes győzelmeiről. Egy ekkorra már sötétbe burkolózó másik diadalív is látszik a távolban, a Forum bejárata ez, amit majd később fogunk megnézni.

A Colosseum előtt látható egy lovas szobor. Nem tudtuk milyen okból lett ez itt kiállítva, utólag kerestem rá interneten, íme a megfejtés. Egy vándorkiállítás része, mely 40 ehhez hasonló csonka lovas szoborból áll. Sőt, Constantinus didalíve előtt egy – ha jól olvastam – nigériai ember alak is a kiállításhoz tartozik. A második világháború végének 70. évdordulájára készítette Gustavo Acheves, mexikói szobrász művész 2015-ben. A lovas szobrok másik szimbólikus jelentése, ahogy azt a cikk is írja, a menekült helyzet kialakulásának szól. És hogy hol a többi? Mi később a Trajan Market (Mercati di Traiano) épülete előtt láttunk sokat kiállítva, ami a Colosseumtól a Vittorio Emanuele II emlékmű felé található, jobb oldalon. Az időszakos kiállítás elvileg január 7-éig tartott volna, de a hivatalos weboldalon (Lapidarium) olvasható, hogy a kiállítást március 5-éig meghosszabbították. Szerencsénk volt, hogy ezt is láthattuk. 2015 óta a szobrok Berlinben, Párizsban és Mexikó Városban is ki voltak már állítva.
A hivatalos weboldal a szobrok ihletését is elárulja. A Quadriga négyes lovas fogat az alapja, amit sok helyen láthatunk a világban szoborként díszítve egy-egy épületet, diadalívet. A történet szerint i.u. 304-ben Constantinus császár hadjárataiban kifosztotta Korinthoszt Görögországban. Ekkor elvitte a Quadriga szobrot Konstantinápolyba (mai Isztanbul), a Konstantinápolyi Hippodrom, a kor legnagyobb lóversenypályájának díszeként. Innen 1204-ben a negyedik keresztes hadjáratkor Velencébe, a Szent Márk térre került. Majd a Napóleoni hadjáratokkor a Párizsban található Carrousel-díadalívet (Arc du Carrousel) díszítette, egészen a Waterlooi csatáig, amikor Napóleon serege elesett. Ekkor a Poroszok vitték magukkal, készítettek két másolatot róla, az egyik a Brandenburgi kaput dísziti Berlinben, a másik az Arc du Carrousel-t Párizsban. Végül az eredeti Quadriga visszakerült Velencébe, ahol ma is megtalálható. A Lapidarium projekt ennek az epikus utazásnak állít emléket. Nade a világkörüli út után térjünk vissza Rómába…

Kerestünk a környéken egy kisebb beülős helységet, ahonnan pizza szeleteket és olasz szalámis szendvicseket hoztunk el, ezeket a Colosseum mellett elhelyezett néhány szikladarabon megpihenve ettük meg. A szalámik íze eltért a hazaitól, egyhén csípős, pikáns ízvilág ez. Kissé lehűlt már a levegő, kellet a sapka, kesztyű, de még mindig a látványtól átitatott áhítatban ültünk a téren. Hazafelé már más útvonalon mentünk, az egyik kis utcában kirakat mögül ijeszt ránk Ferenc pápa szúrós tekintetével. Az életnagyságú bábú egy modern művészeti üzlet kirakatában kémleli az utcán sétálókat.

A San Giovanni in Laterano bazilika felé sétáltunk, annak is a hátsó területéhez. Itt magasodik az egekbe az első obeliszk, amin egyiptomi hieroglifák lennének olvashatók, ha tudnánk értelmezni. Egyedül az „Aegyiptio rege” felirat, ami úgy ahogy érthető számunkra. A bazilikát megnézzük előlről is, főhomlokzata megvilágítva igazán szép látványt nyújt. Sajnos be nem mentünk az 5 nap alatt, pedig kellett volna. Ahogy hallottuk vetekszik a Szent Péter bazilika látványával. Nem véletlenül, a Lateráni bazilika ugyanis nagyobb rangú bazilikának számít, mint a Szent Péter bazilika a Vatikánban. A pápa címtemploma, a római püspökség katedrálisa. Története egészen i.u. 193-ig nyúlik vissza, majd Róma katedrálisává valamikor a 4. században vált. Mai formáját az 1650-re elvégzett átalakításakor nyerte el.

Hazaérve szomorúan láttuk, hogy épp lekéstük a 21 órakor záró szupermarketet, ezért a Re di Roma Oktogon szerű, kör alakú terét körbesétálva vásároltunk be újabb pizza szeletekből, és olyan helyi különlegességekből, mint az Arancini (burgonyás-paradicsomos rizsgolyó) vagy a Cannelloni (spenóttal töltött hengeres péksütemény). Ezek ára általában 3-6 € körül mozog, de vettünk még sült krumpliból egy nagyobb tölcséres adagot is 5 €-ért, ami 5 főre bőven elég volt kiegészítésnek. A kis adag 2,5 € lett volna. Tudom, ez nem olasz étel, ettől függetlenül kimondottan finom volt ez is, enyhén ropogósra sütve.

Vacsora után előkerültek az előre kigyűjtött jegyzeteink és összeállított térképeink, hogyan lenne érdemes beosztani a következő 3 teljes napunkat. Az időjárás előrejelzés azt mutatta, hogy az első napunkon előfordulhat eső, a második nap biztosan esős, a harmadik pedig napsütéses lesz. Ezért az első napra a városi sétát, a második napra a Vatikánt és a Trasteverét, a harmadik napra pedig a Colosseum környékét, és az addig kimaradó látványosságokat terveztük be. Olvastam több helyen, hogy a Colosseum környéki séta és a Vatikán megterhelő lehet, ezért érdemes ezekkel kezdeni, de mi inkább az időjáráshoz igazodtunk.

Második nap – Városi séta: Piazza del Popolo, Villa Borghese park, Spanyol lépcső, Trevi-kút, Pantheon, Tevere, Angyalvár, és egy kóstoló a Vatikánból a Szent Péter téren

És milyen jó, hogy még csak most kezdődik a városnézés! 🙂

Elterveztük, hogy metróval felutazunk Piazza del Popolóig, ez egészen pontosan a Flaminio metrómegálló lesz. Korán akartunk indulni, hogy minél több látnivaló beleférjen a napba, de ezt egyik nap sem sikerült betartani. 10 órai indulással 11-kor már a tervezett helyen voltunk.
Flaminio metrómegállóból felsétálva gyorsan megreggeliztünk, burgert vettünk egy kebabos helyen. Nem olasz kaja, nem is részletezem. De amúgy nem volt rossz, 4 € áron kínálták. Itt egy kis teret találunk pavilonokkal, bazársorral. Sok helyen lesz ilyen Róma szerte. Általános dolgok, ruhák, cipők, használati eszközök, és természetesen szuvenírek mindenfelé. Mi egyelőre nem foglalkoztunk az ajándék vásárlással.

Innen indul a helyi egyik Urban Railway vonala, a Roma-Viterbo vonal, ami Róma északi vonala. A mi HÉV-ünkhöz hasonló kötöttpályás városi vasút.

A bazársort elhagyva a Flaminio térre jutunk, a Villa Borghese park két oszlopos kapuja csalogat minket, mi mégis a főút túloldala felé, a Porta del Popolo boltíves kapuja felé vesszük az irányt. Belépve, balra a Santa Maria Del Popolo bazilikát láthatjuk, előtte a zászlón Museo Leonardo da Vinci felirattal. Beljebb sétálva a szemünk elé tárul maga a Piazza del Popolo, ami egy nagy ellipszis formájú macskaköves tér, közepén egy újabb obeliszkkel és oroszlános szökőkúttal. A tér két szélén szintén szobrokkal díszített szökőkutak láthatók, a Fontana del Nettuno és a Fontana della Dea di Roma. A tér túlsó felén két további bazilikát láthatunk, a Santa Maria di Montesanto és a Santa Maria dei Miracoli bazilikát. Egyikük épp felújítás alatt áll, formára látszólag egyformák, pedig valójában van eltérés közöttük.

Itt tapasztaljuk meg először, amit indulás előtt több beszámolóban is olvastunk. Keleti származású emberek selfie botokat, virágot, takonylabdákat, csuklópántokat és egyebeket próbálnak olykor erőszakosan ránk tukmálni. A virágosok kinézik, hogy társaságunkban hány nő van, előre leszámolva nyújtják át nekünk. Erőteljesen el kell utasítanunk őket „no no grazie” mondattal. Róma belvárosában volt egy eset, amikor már hangunkat felemelve kellett rászólnunk egyikükre, mert a mellkashoz nyomva akarta átadni a virágot. Senkitől se fogadjunk el semmit, ne vegyük át, erre figyeljünk. Kivéve persze, ha ezek közül bármit meg szeretnénk vásárolni. Mi nem akartunk…

És hopp, lóerők morajlása hallatszik valahonnan a távolból, végre egy Ferrari! És a „Ferrari” szót lehetőleg úgy ejtsétek ki, ahogy Luigi teszi a Verdákban. 🙂 A tér környékét járta körbe, a Spanyol lépcső közelében sikerült is lefényképezni. Ez előtt és után sem láttunk semmilyen komolyabb szupersportautót, se Lamborghini, se Maserati. Ugyanitt láttunk még egy Alfa Romeo 4C-t, előző nap egy fekete régi Alfa Spidert.

A tér bal oldalán lépcsőkön sétálunk fel a Villa Borghese parkba. Útközben két római katonának öltözött férfi ajánlja fel a közös fotót, nyilván ennek is meglenne az ára. Elutasításunkra megkérdezik honnan jöttünk, elárulva utánunk szólnak: „Szemetek”. Magunkban röhögve állunk tovább. Valószínűleg ők sem olaszok voltak…

Sajnos ez a másik jellemzője Rómának, fotólátványosságként megjelennek az utcákon különböző érdekes egyének, levitáló buddhista, ezüstbe öltözött maszkos urak ücsörögve. Jópofák, de fotózásra rögtön mutatják a maguk elé helyezett tálat. Egyikük kapott pénzérmét, aztán megfogadtuk, hogy többnek nem adunk. Számomra kissé felszínes a viselkedésük. Ettől függetlenül biztosan vannak olyanok is, akik tényleg szórakoztatják a turistákat, akik adnak is valami pluszt, kvázi megdolgoznak a pénzükért. Később a Piazza Navonán találkoztunk egy Cowboy szoborral, aki egy kisfiúval „bohóckodott”. Tehát van ellenpélda is.

Nade vissza a Villa Borghese parkhoz. A park párkányáról gyönyörű kilátásban lehet részünk, a Piazza del Popolóra és egész Rómára. Innen már látható a Szent Péter bazilika kupolája, és sok-sok templomtorony. Nem is tudod igazán, mit nézz meg ezek közül.

Elindulunk a park felé, pálmafák… Pálmafák mindenfelé a városban. Furcsa látvány, mi nem vagyunk hozzászokva, de hát mégis mediterrán térségben vagyunk. A régi római épületek közt emelkednek a felnyírt mandulafenyők mellett a magasba. A parkban sétálva Városliget érzésünk támad. Biciklizők, görkorizók, futók és tornázók, kicsit arrébb fiatal lányok ugrálnak sikertelenül egy narancsfa alatt, hátha le tudnak egy narancsot szakítani róla. Na igen, narancsfából is látni sokfelé, mediterrán térség ugye. Imádtam!

A parkban nem sétálunk túl mélyre, épphogy csak megérezzük a hangulatát, majd visszafordulva a Piazza Bucarest téren újabb obeliszk és a Casina Valadier villa épülete mellett sétálunk tovább már a Spanyol lépcső felé. Az út végig a domboldalon vezet, jobbra folyamatosan a város háztetőit látjuk, a távolban a Vittorio Emanuele II emlékmű is feltűnik. Ez az épület egészen az utolsó napig kísért majd minket a város több pontjáról, úgy magasodik monumentálisan a város fölé.

Végül eljutunk a Spanyol lépcsőig. Megmásznunk már nem kell, lefelé kell lépkednünk rajta. A Spanyol lépcső tetején újabb obeliszket láthatunk, mögötte a Trinità dei Monti templomot. A lépcsőn természetesen megpihenünk, 13 óra körül járhat az idő, a nap is kisütött, én a lépcsőn az árnyékot kerestem kinyitott kabáttal és pulcsival, szabad nyakkal. Jól esett a kellemesen meleg időben 10 percet pihenni itt. A lépcső körül sok a turista, ez általában így lesz a nevezetesebb épületek, szökőkutak körül. A lépcső aljában egy csónakot formázó szökőkutat találunk (Fontana della Barcaccia). Mögötte hömpölygő embertömeg a szűk utcákon.
Biztosan mindenki hallotta, de azért leírom. A Spanyol lépcsőn tilos az étel és ital fogyasztása. A lépcsőt nemrég újították fel, ezért veszik mindezt komolyan. A bírság akár 100 € is lehet…

Következő úti célunk a Trevi-kút, de útközben is folyamatosan kattintgatnom kell a fényképezőgépet. Obeliszkek, templomok, követségi épületek… A környező utcákon kis üzletek kínálják a hazavihető szuveníreket, nem halogatjuk tovább, legyünk túl a kötelezőnek számító ajándékvásárláson. Hűtőmágnesek 1-2 € áron kaphatók bárhol. A nagyobb méretű tárgyak és szobrocskák ettől drágábbak.

A Trevi-kútnál a turisták tömegéből, a csobogó hangról és a vízpermet illatából tudhatjuk, hogy megérkeztünk. A kút neve a Trivium szóból ered, arról kapta, hogy három út találkozásánál helyezkedik el. Épülete impozáns, ahogy már megszokhattuk, ez is monumentális. Szép szobrok díszítik. Medencéjében naponta közel 1 millió forint gyűlik össze, amit esténként lehalásznak és jótékonysági célokra fordítanak. A hagyomány szerint, a jobb kezedben tartva a bal vállad felett a hátad mögött a kútba dobott érme azt jelenti, hogy visszatérsz még Rómába. Én biztosan, ezt már most tudom! 🙂 Ha két érmét dobsz a kútba, az szerencsét hozhat a házasságkötésben. Dobtam gyorsan még egyet. 🙂 Ha három érmét dobsz, az pedig a válást segítheti elő.

Továbbsétálva az egyik kereszteződésnél először ezüstbe öltözött embereket látunk, majd ugyanitt erős csokoládé illatot érzünk. Tudjátok, mint amikor a nagyi csokit olvaszt valamilyen sütihez, ami belengi a konyhát. De honnan jön? Az illatot követve meglátjuk a Venchi csokoládé üzletét és fagyizóját. Egy csokoládé szökőkút, vagy inkább zuhatag ez, a falról lefolyó olvadt csokoládé látványa receptorainkat ingerli. De nem állunk meg, vannak céljaink. Szűk utcák, Piazza di Pietra és Il Tempio di Adriano templom, a téren „levitáló” ember, Pinocchio üzlet, rendes nevén Bartolucci.

Majd elérkezünk a következő kötelező látnivalóig, a Pantheonig. De mielőtt ide koncentrálnánk, gyorsan benézünk a vele szemben, a Piazza della Rotonda tér szélén található Gelateria Della Palma fagyizóba, ahol nem kevesebb, mint 150 féle fagylaltot árulnak. Tudj dönteni, igaz? 🙂 Egy piccolo fagyi 2,5 €, ami két gombócot jelent, kis kehelyben vagy tölcsérben kérheted. De nem is gombóc ez, inkább egyfajta kenet, kisebb lapáttal kapod. Nem kis adag, jól is laktunk vele. És ez a piccolo… A pénztárnál fizetünk, majd a szelvénnyel kikérjük a fagyit. Öten vagyunk, 5×2 az 10 féle fagyi kóstolóba. Én Super Black-et és Pistacchio di Bronte-ét kértem, erős étcsokoládésat és brontei pisztáciásat. Hmm, ízbomba ez, jó sűrű, nem vizes-jeges fagyi, nem egy gyorsan olvadós fajta. Tartalmas, intenzív ízekkel, csoki és pisztácia darabokkal. De kóstoltunk még sós-mogyorósat, bazsalikomosat (khm), csokoládés-nugátosat (ez is nagyon finom volt), citromosat, kekszes-csokist, tiramisusat, szedrest és Kit-Kat-est…

Az ízek kavalkádja után következhetett a Pantheon grandiózus látványa. Nem túlzok, tényleg az. A Pantheon ingyenesen látogatható, az oszlopokkal díszített előcsarnokán és egy óriási kapun át jutunk a kupolás épület belsejébe, ahol az első mozdulatod a fejed egekbe emelése lesz. Gyönyörű. A Pantheon kupolájának tetején egy 9 méter átmérőjű lyuk, ún. oculus található, ahol az éppen besütő napfény játszott a fényekkel. Szép lehet nyáron, amikor a nap magasan jár, de esőben vagy havazásban is szívesen megnézném. A bejutó csapadék a padlózaton található kis lyukakon keresztül tud eltávozni. Hogy a méretét szemlélteni lehessen, a belsejében elférne egy 43,3m átmérőjű gömb. A kupola érdekessége, hogy vasalat mentes betonelemekből áll össze, amely ilyen szerkezetben a legnagyobb a világon. A bejárattal szemben található főoltára, két oldalt pedig oszlopokkal és szobrokkal díszítették. A bejárattól balra találjuk Raffaello sírját, amit egy kis fémtábla jelez nekünk. Ezt is csak utólag tudtam meg az Angyalok és Démonok című filmből…
A Pantheon története egészen i.e. 27-ig nyúlik vissza, amikor saját földjén Marcus Vipsanius Agrippa hadvezér (Caius Octavius Caeser jó barátja, akit Agustus császárként ismerhetünk) belekezdett az építkezésbe. Eleinte más formában állt, majd többszöri tűzvész után az i.u. 120-as években Hadrianus császár felújítása és átépítése által nyerte el mai formáját. Ekkor került elhelyezésre Agrippa tiszteletére az M·AGRIPPA·L·F·COS·TERTIVM·FECIT felirat az előcsarnok homlokzatán. A Pantheon szó görög eredetű, jelentése „minden Isten”. A Római Birodalomban akkoriban többistenhit volt, valószínűleg az Istenek tiszteletére épült. Aki kedveli a filmeket és sorozatokat, annak ismerős lehet Agrippa neve az HBO sajátgyártású Róma című sorozatából.
Mindenesetre itt éreztem először azt, hogy jól meg kell néznem az épületet kívülről és belülről is, mielőtt távozok, vetnem kell rá egy utolsó pillantást egy sóhaj kíséretében, mert egyhamar nem fogom viszont látni. Később ezt a Sixtus-kápolnában, a Szent Péter bazilikában és a Colosseumban éreztem még.

Haladunk tovább. Három utcával arrébb már belebotlottunk az Area Sacra antik romjaiba. Ekkor még nem álltunk meg itt, előtte még meg akartuk nézni Róma első és leghíresebb barokk templomát, az Il Gesu-t. Sajnos ez csak 16 órakor nyitott, az még egy óra lett volna. Az Il Gesu előtt feltűnt egy újabb autós látnivaló, egy fekete Lancia Delta HF Integrale. Ebből sem látni túl sokat ma már az utcákon. A tér felé sétálva pedig egy éttermet látunk, ahol a kirakati üvegek mögött Ducati motorok állnak. Ez sem volt véletlen, a hely neve Ducati Caffé. Egy adott menü mellé még egy városi motorozásra is elvisznek.

Innen nyílik az Area Sacra di Largo Argentina területe. Itt eredetileg négy templom helyezkedett el, ezek romjait az 1920-as évek végén, az itt azóta felépült épületek lebontásakor fedezték fel. Az egyik templom felett ma is autóút áll. Ezek kora az i.e. első és második évszázadára tehető, tehát a Római Köztársaság idejére. További érdekessége, hogy a „B” és a „C” jelzésű templomok mögötti területről gyanítják azt spanyol tudósok, hogy valójában itt ölték meg Julius Caesart i.e. 44-ben.
Ma a teret macskák uralják, ott jártunkkor jó 10-15 macskát láttunk, mintha csak a saját romvárosukban sétálgatnának. Ahogy Horvátországban, a macskák itt sem hallgatnak a ciccegésre.

Betérünk a nem messze lévő Sant’Andrea della Valle templomba, ez volt az első, amit belülről is megnéztünk. Leszámítva persze a Pantheont. Kimondottan szép, ez is nagy belmagasságú, szép freskókkal, kupolával. Az emberi alakokat árnyékolással megfestve a festő 3 dimenziós hatást ért el a mennyezeten. A templomban háttérzeneként Libera – Agnus Dei dala szólt, amit angyali énekhez tudnék hasonlítani.

Innen pár utcányira található a Piazza Navona. A nyújtott téglalap formájú tér hasonlít a Circus Maximus alapjához. Nem véletlenül, a tér helyén eredetileg egy stadion állt az i.u. első században, ahol sporteseményeket, de vízi csata jeleneket is rendeztek. Csak a 15. században kövezték le, innentől kezdve piacként és ünnepségek helyszínéül használták.
A térre belépőket a mindkét végén szimmetrikusan elhelyezett szökőkútak köszöntik, a Neptun és a Mór-kutak (Fontana di Nettuno, Fontana del Moro). Közepén pedig a Négy folyó kútja (Fontana dei Quattro Fiumi) található, melyet Bernini tervezett. Elnevezése a négy nagy kontinens fő folyóiból eredeztethető, a Duna, a Gangesz, a Nílus és a Rio de la Plata jelenik meg szobrok alakjában.
Szintén a tér közepén található a Sant’Agnese in Agone templom, belépve egy a megszokottnál kisebb alapterületű belső tér fogad, de természetesen itt is szép a látvány, kupolával és freskókkal.

A teret észak felé hagyjuk el, innen már nincs messze a Tevere folyó. A Ponte Umberto I hídon sétálunk át, feltűnik, hogy a megszokottal ellentétes az autós forgalmi irány a hidakon, bal oldali közlekedés van. Valahogy úgy irányítják a forgalmat, hogy ezáltal kisebbé válik a fennakadás, a forgalom lassítása. A híd túloldalán Róma Igazságügyi palotáját láthatjuk. A Corte Suprema di Cassazione (Supreme Court of Cassation) tetején lovas fogat díszeleg. Közvetlen mellette található a Tribunale di Sorveglianza, szintén bírósági épület.
A parton bazársor a fák tövében, kisebb könyvesbolt, kávézó. Ha hiszitek, ha nem, itt ültünk le először kávézni. Egyszerű műanyag asztalok és székek, semmi puccparádé, de a cappuccino itt is nagyon finom volt. Háttérben már felsejlik, amiért jöttünk…

…az Angyalvár (Castel Sant’Angelo). Kötelező látványosság, kihagyhatatlan. 13 € a belépő, 18 év alatt ingyenes. Róma utcáin sétálva már néztem az órámat a megfelelő időzítés miatt, mivel az Angyalvárról láttam szép képeket sötétben, kivilágítva. Pont sötétedésre értünk oda, azonnal a tetőhöz vezető utat kerestük, ugyanis a tetejéről csodálatos panorámában lesz részünk, egész Róma városára. Mire felértünk már minden látványosság díszfényben úszott, a hidakkal együtt, már csak az égen lehetett látni a nyugvó nap fényét. Negyed órát töltöttünk el itt, majd visszafelé néztünk végig minden szintet. A földszint és a tető között, ha jól számolok, három szintet járhatunk be. A harmadik szinten található a pápa lakosztálya, régi berendezéssel, ággyal, trónnal, festményekkel, freskókkal. A második szint egy nagy körfolyosó, melynek éttermi részén a boltíves ablaknyílás párkányára egy sirály szállt le épp ottjártunkkor. Nem félénk sirályok ezek, biztos okkal szállt le, kézből tudtuk etetni. Itt hívnám fel a figyelmet, hogy ezt mindenki csak saját felelősségére tegye. 🙂 A szinten körbesétálva múzeumot járhatunk végig, különböző történelmi időkből láthatunk fegyvereket, öltözékeket, páncélokat, szobrokat. A hengeres alapú második szintet elhagyva a vár külső, négyzet alakú falát járhatjuk körbe, a négy sarkán bástyákkal, melyeken lőállásokat, ágyúkat, ágyúgolyókat láthatunk.
Az Angyalvár tetején Mihály Arkangyal szobrát láthatjuk, a legenda szerint 590-ben I. Gergely pápa itt látta meg Szent Mihály arkangyalt, ekkor keresztelték el a várat mai nevére. A Mihály arkangyalt ábrázoló szobor épp visszahelyezi hüvelyébe kardját, ezzel jelezve az akkoriban pusztító pestisjárvány végét. A várat Hadrianus császár építette sírhelyéül i.u. 139-ben, ám végleges, ma látható épületszerkezetét több átépítést és bővítését követően a 14. században érte el. Története során többször használták pápák menedékükként háborús időkben, de több időszakban börtönként is funkcionált. Itt börtönözték be Giordano Brunot is, akit eretnekséggel vádolva később máglyahalálra ítéltek. A kopernikuszi heliocentrikus világképet továbbgondolva kijelentette, hogy az égen látható csillagok mind-mind napok, ezáltal nem állhat a mi naprendszerünk a világmindenség középpontjában.

Az Angyalvár kapuján kilépve feltűnik a párszáz méterre lévő Szent Péter bazilika megvilágított homlokzata. Mivel nem voltunk biztosak abban, hogy ide visszatérünk sötétedés után, így elsétáltunk a Szent Péter térre, belépve Vatikánváros területére. A tér két oldalát oválisan egy-egy kolonnád (oszlopos folyosó) fogja közre, szobrokkal a tetejükön. A tér közepén található obeliszket még Néró császár hozatta Egyiptomból az i.u. első században, de mai helyére csak a tizenhatodik században került. A tér 240 méteres hosszúságával és 320 méteres szélességével mintegy 100 000 fő befogadására képes. Építésze Bernini volt, végleges formája 1667-re készült el.

Gyomrunkat ekkor már az éhség mardosta, korábbi beszámolók alapján megkerestük a Ristorante 433 éttermet, ami a Piazza Navonától pár utcányira Nyugatra található. 13 € áron rendeltünk itt menüt, ami tartalmazott négy kisebb bruschettát előételnek, főételnek egy választható tésztafélét (carbonara, bolognai, lasagne), természetesen mindet megkóstoltuk. Továbbá desszertnek egy tiramisut, ásványvizet, és válaszhatóan 2,5 dl fehér vagy vörösbort. A falon több híresség neve is feltűnt, például Robbie Williams is járt itt Rock Deejay-ként, vagy épp Silvester Stallone. Hangulatos étterem, a falakat táblákkal és fényképekkel díszítve. Kedves kiszolgálással. Vacsoraidőnk alatt épp az AS Roma – Cagliagi focimeccs zajlott, természetesen a meccs egyetlen Róma által lőtt góljánál hangos ovációt hallottunk. 🙂

Kissé borittasan, lábainkban fájdalommal indultunk tovább, vissza a Spanyol lépcső felé, a legközelebbi metróállomáshoz, hogy elérjük az utolsó metrók egyikét. Útközben is volt még mit fényképezni…

Harmadik nap – Vatikán: Mercato Trionfale, Vatikán Múzeum, Sixtus-kápolna, Szent Péter Bazilika

Ha jól emlékszem ezen a napon szoktattam rá magam, hogy a tv-t bekapcsolva reggeli híreket nézve szívjam még jobban magamba Olaszországot, a kultúrát. Az időjárás jelentés végén viccesen hatott a „vuvuvu punto meteo punto itte” internetcím felolvasása. Ám szomorú híreket is mondtak be. És nem csak az ott is terjedő influenza volt ez, vagy éppen a földrengés és a lavina áldozatai. Mert mostanában elmondhatjuk, hogy Olaszországra rájár a rúd… A veronai magyar buszbaleset hírét említették, mutatva a budapesti utcákon gyertyát gyújtó részvétnyilvánítókat. R.I.P.

Erre a napra esős időt mondtak, ezért döntöttünk a múzeumozás mellett. Előzetesen úgy terveztük, hogy piacozunk egyet, 3-4 órát eltöltünk a Vatikánban, majd lesétálunk az esti Trasteverére. Hogy mi lett ebből? A Trastevere kiesett, hogy miért, azt később…

Metróval elutaztunk Ottaviano megállóig, innen nem messze bementünk a Mercato Trionfale piacra, amiről azt olvastuk, hogy Róma egyik legjobb fedett piaca. Volt itt minden, felsorolni is nehéz. A szokásos zöldség-gyümölcsön kívül sokféle sajt, szalámi, felvágott (pl. óriás mortadella), sonka, húsféle. Tésztafélék, pékáru, többféle tojás, halak és tengeri herkentyűk. Kaptunk kóstolót finom parmezán sajtból, egy idős házaspár vendégelt meg minket érdeklődésünkre. Máshol kis pálcikákon lévő kóstolókat ízleltünk disznósajtból, prosciutto sonkából. Illetve a különleges ízvilágot megemlítve szőlővel bekent külsejű parmezánt is, ami érdekes harmóniát eredményezett a sós és édes keresztezésével. Emlékeztek a L’ecsó című rajzfilmben Remy, a kis patkány kóstolóira, ahogy képzeletbeli tűzijátékok robbannak az ízek harmóniájára? Na ilyen volt ez is. És persze nem jöttünk el üres kézzel, árultak porchettás húsos szendvicseket 3 €-ért, ám mi úgy gondoltuk, ha mi magunk vesszük meg a belevalókat, veszünk hozzá kimérten pékárut, jobban járunk. A piacról pedig beszéljenek helyettem a továbbiakban a képek.
Akit érdekelnek az olasz ízek, a Viasat3-on adták korábban az Akadémia Itália című műsort, ahol olasz városok ételeit, kávés, húsos manufaktúrákat mutatnak be, és egy séffel olasz fogások is készülnek.

A Vatikánról úgy olvastuk mindenhol, hogy ha a Szent Péter bazilika felől közelíted meg, akkor akár órákat is sorba állhatsz. Viszont, ha hátulról, a Vatikán Múzeum felől teszed, hamarabb bejuthatsz. Beálltunk 12 óra környékén a sorba, elkészítettük a rögtönzött szendvicseinket, majd kb. 15-20 perc alatt bejutottunk. A sorban állva többször is megszólítottak minket, hogy felárért nem kell végigállnunk a sort, bevisznek minket. Mivel a 20 perc nem hosszú idő, elutasítottuk a felajánlást. Főszezonban biztosan nagyobb a sor, érdemes lehet elővételben plusz összegért megvenni a belépőjegyet. Az előcsarnokba lépve átvilágítanak minket, akárcsak a reptéren. Kabát és táska a futószalagra, zsebeket kipakolva. Fémdetektoros kapun át, és már mehettünk is a pénztárhoz. A Vatikán Múzeum felnőtt belépője 16 € volt, 26 év alatti diákoknak és 6-12 éves gyerekeknek 8 €. A pénztártól érdemes elhozni a múzeum térképét, segít a tájékozódásban, a kiállítások hollétében. Ruhatárra számítottunk, ahol le kell adni a táskákat, gondoltuk. De semmi ilyesmi nem volt, végül is átvilágítottak minket. Illetve a főcsarnokból ki lehet menni egy teraszra is, és a Vatikán kertjébe is, ahol szükség lehet a kabátunkra.
Feladhatunk szeretteinknek, barátainknak a vatikáni postából 1,5 € áron képeslapot. Ennyiért megéri, emléknek jól fog mutatni a hűtőn a már korábban megvett mágnesekkel felfogatva. Nagyjából 1,5 hét alatt érkezik meg Budapestre.
A Vatikán Múzeum (Musei Vaticani) főépületét egy nyújtott téglalapként képzeljük el, a bal szárnyán elindulunk, a végpontjánál megnézhetjük a Sixtus-kápolnát, majd a jobb szárnyán visszajövünk. A főcsarnok körüli épületrészeken pedig különböző tematikus kiállításokat nézhetünk meg. Festmények, szobrok, freskók, textíliák és szőnyegek, régi földrajzi térképek, eszközök és tudományos tárgyak. Egyiptomi, numizmatikai és modern művészeti kiállítás, de még egy időszakos Rembrandt kiállítást is láthattunk, rézkarcokat és lenyomatukat. Az épületen belül mindenhol a mennyezetet fogod bámulni, legszebbnek az aranyló mennyezetet mondanám a földrajzi térképek folyosójánál.

Félúton pihenőt iktattunk be. Hol máshol, mint a Sixtus-kápolnában. Itt tilos a fotózás, és a hangos beszélgetések ellen „Silencio!” felkiáltással szólnak az ott tartózkodókra, hogy adják meg a kápolnának kijáró tiszteletet. Ahogy azt korábban a Pantheonnál éreztem, a kápolna látványossága is egy olyan hely volt, amiből kilépve még vetettem rá egy utolsó pillantást. A kápolna két oldalán ülőhelyek segítenek a pihenésben, mindenképp szükség is van rá, a freskók látványára szánt időhöz.
Mivel tilos a fotózás, az internetről linkelek be körbeforgatható panorámafotót. A beszámoló végén megtaláljátok a Wikipédia szócikkeit is, ahol a mennyezeti freskók egyes festményeit egyenként végig járhatjátok.

Kultúrsokk az egész múzeum, a legkisebb túlzás nélkül! A tervezett 3-4 óra helyett mi bő 6 órát voltunk bent úgy, hogy fel sem fogod már mi mellett mész el. Egy újabb az előzőhöz hasonló freskó, festmények mellett sétálsz el úgy, hogy értelmezni sem tudod. Megállsz az előtt, ami megtetszik, lefényképezed, de már állsz is tovább. Eszméletlenül sok! A numizmatikai kiállítás sajnos ki is maradt nekünk, nem jutott már rá idő. A biztonsági szolgálat egyik emberétől kérdeztük meg a nyitvatartási időt (Vatikán Múzem 17:45-kor zár), és hogy hogyan juthatunk el a Szent Péter Bazilikához (ami 18:45-kor zár), merthogy az is hátra van még. Újra végig kellett sétálnunk az épület bal szárnyát, végül a Sixtus-kápolna (még egy utolsó pillantás) egy másik kijáratán vezetett utunk a bazilikához.

A Szent Péter bazilika megkoronázása a monumentális épületeknek, már az előcsarnoka is hatalmas 20 méteres magasságával, hát még bent! Idézem a Wikipédiáról: „Belső hosszúsága 211,5 méter, magassága 132,5 méter, alapterülete körülbelül 15 160 m², ezzel a Szent Péter-bazilika a világ egyik legnagyobb belső terével rendelkező építménye.” 132 méter magas, felfoghatatlan! Kb. 60 000 embert tud befogadni.
A bazilikán belül kőtáblán láthatjuk Szent Péter pápa óta hivatalba lépett összes eddigi pápa nevét, évszámokkal együtt. Időszámításunk utáni 67-től kezdve egészen II. János Pál pápa 2005-ben bekövetkezett haláláig.
A bazilikába ingyenes a belépés, ezért is állnak annyian sorba a Szent Péter téren. Egyedül a kupolába vezető útnak van díja, 551 lépcső megmászásával 5 €, lift használattal és további 320 lépcsővel már 7 €. Mivel mi láttuk a várost az Angyalvár tetejéről, és korábban a Villa Borghese parkból is, ezt kihagytuk. Na meg időnk sem sok lett volna rá, nagyjából 18:30-kor léptünk ki a Szent Péter térre. Az eső szakadatlanul esett kora du. óta, jól tettük, hogy előző nap megnéztük már a teret. Sajnos a Svájci gárdisták Michelangelo által megálmodott ruháit sem láthattunk, esőkabát volt rajtuk.

És még egy szóra visszatérve a korábban olvasott 3-4 órás Vatikán bejárásra… Több helyről is úgy hallottuk, hogy az egész olyan, mintha egy folyóba ugorva folynál az árral, néha megkapaszkodnál egy faágban, majd tovább vinne a sodrás. Most, köszönhetően a januári időszaknak ez szerencsénkre nem volt igaz, de mások tapasztalatai alátámasztják mindezt. Elmondásuk szerint az óriási mennyiségű embertömeg között kell végigjárnod a múzeumot, félreállni egy-egy számodra érdekes ponton, majd miután találsz egy kis rést a folyó tömegben, újra becsatlakozol. Elképzelhető, hogy így, loholva végig lehet járni 3 óra alatt az egészet. De az is biztos, hogy úgy még kevesebbet fogsz fel belőle.

A tértől elindultunk vissza a metró felé, ám valahol ennünk is kellene valamit. Vacsorázzunk? Keressünk valami kedvező áru helyet. Elindultunk az Angyalvár felé, amikor elénk lépett esernyőjét tartva egy 40-50 év körüli, kissé zömökebb testalkatú, őszülő férfi. Szórólapot akar átnyújtani nekünk. A lányok már immunisak voltak, ha bármit nyújtottak feléjük, továbbhaladtak. De mi férfiak meg mertünk állni. Az úriember bemutatkozott, Luigi, Milánóból költözött Rómába, és egy barátjával nyitott a közelben éttermet. 20 € helyett a kuponnal 11 €-ért vendégeskedhetünk náluk, amely tartalmaz egy bruschettát előételnek, egy főételt (amik a szokásos tésztás ételek lehetnek, de itt már pizza di margherita is választható), egy tiramisut desszertnek, és egy üdítőt vagy egy pohár bort. Luigit az ég küldte. Megkérdezte hányan vagyunk, leszámolta nekünk az 5 kupont, és mi már bent is ültünk a 4-5 utcányira lévő Trattoria Ciao étteremben. Olvastam róla utólag rossz véleményeket, de nekünk nem volt gondunk vele. Szép hely, kedves kiszolgálás, finom ételek, finom bor.

Az étteremtől a metró felé sétálva az egyik főút járdáján sátorszerű pavilon alatt árultak mindenféle szuvenírt 1 € áron. Korábban papucs formájú sörnyitót máshol 2 €-ért, hamutálat pedig 4-5 € áron láttunk, itt ezeket 1 €-ért megkaphatjuk. Szóval érdemes lehet kivárni, amíg egy hasonlóan olcsó szuveníressel nem találkozunk.

Teli hassal indulunk haza, a metró hazafuvarozza elfáradt lábainkat. Ám mielőtt a szállásra érkeznénk, még bevásárolunk Re di Roma korábban lekésett szupermarketjében. Ajándékként én a Mulino Bianco márka egyik kekszéből vittem haza, abból is a Nascondini félét választottam. 1,89 € egy csomag. Téglalap formájú teasütemény féleség ez, étcsokoládéval töltve. Már az illata is annyira csokoládés, hogy megőrülsz, hát még amikor szétolvad a szádban. A Mulino Bianco reklámjában nem más tűnik fel, mint Antonio Banderas. De rendelésre vittem haza egy hatos csomag kicsi Nutellát is.

Negyedik nap – A történelmi romváros és az Óváros: Colosseum + Forum Romanum + Palatinus domb, Vittorio Emanuele II emlékmű, Capitolium, Az igazság szája, Tiberius sziget és Trastevere

Az utolsó teljes napunkra a Colosseum környékét és az előző napról kimaradt Trasteverét terveztük be.

Re di Romáról sétálva először a Caracalla termáit (Terme di Caracalla) néztük meg, tulajdonképpen elsétáltunk mögötte. A főbejáratához kerülőt kellett volna tennünk, így hátulról is megelégedtünk a látvánnyal. A belépőjegy 6 €-ba kerülne, 18 és 25 év között 3 €-ba, 18 év alatt pedig ingyenes lenne.
A fürdő építése i.u. 216-ban készült el Caracalla császár uralkodása alatt. A következő évtizedekben és évszázadokban tovább bővítették, tűzvész miatt felújították. Egészen 537-ig, Róma ostromáig működött, ekkor a Gót támadók elvágták az ide tartó vízvezetékeket, ezzel használhatatlanná téve a fürdőt. Ezt követően a területen temető is üzemelt, de szabadidőparkként és növénytermesztésre is használták.

Tovább sétálva eljutunk a Circus Maximus területére. A hajdani küzdőtérről és stadionról már csak néhány rom tanúskodik a Dél-keleti oldalon, amúgy a helyszín sétáló parkká vált. A park közepén még látni az ovális körpályát, közepén kiemelkedő dombjával. Ám ez hajdanán egészen másképp nézett ki. Több szintes lelátóival a városlakók tömegeit vonzotta, jóval a Colosseumban megrendezett viadalok előtt. A 600 méter hosszú és 225 méter széles stadion akár 300 000 ember befogadására is képes volt. I.e. negyedik századtól egészen i.u. 549-ig rendeztek itt fogatversenyeket, atlétikai sportversenyeket, állatviadalokat, de vízi csatákat is.
A Piazza del Popolonál és a San Giovanni bazilika hátsó bejáratánál lévő obeliszkeket innen a Circo Massimotól vitték később át a jelenlegi helyükre. Az első esténken ugye ez utóbbi volt az első obeliszk, amit lefényképeztem.
Még a nap elején, a Caracalla termái felé sétálva, az egyik újságárus bódéja előtt láttunk egy nagyobb méretű képet Roma Antica-ról, rajta a főbb épületek ókori képével. A Colosseum, a Circus Maximus, a Palatinus domb, de a Fórum is sértetlen állapotában látható rajta. Érdemes ezeket a visszatekintő képeket megnézni, hogy az ókori Róma milyen szép és díszes épületekkel rendelkezett. Mutatok is pár ilyen képet: 1, 2, 3, 4, 5, 6.

Magyarósi Csaba római utazásos videójában említette, hogy a Colosseum helyett a Palatinusnál érdemes megvenni a kombinált jegyet, ami ezen a kettőn kívül még a Fórumra is szól. Majd a jeggyel a kezünkben a Colosseumnál a hosszú sor mellett végigsétálva azonnal bemehetünk. Egy dologra viszont figyeljetek, bár a jegy 2 napra szól, tehát két különböző nap is bemehetünk a három helyszínre, ám ha kijövünk valamelyikről, aznap már nem mehetünk újra vissza ugyanoda. Mi ezt sajnos elnéztük, a Palatinus és a Forum együtt van, a Forum közepéről kijöttünk, hogy azt majd a Colosseum után végigjárjuk, de már nem engedtek vissza minket. Úgyhogy a Fórum hátsó részét már csak az utcáról nézhettük meg. Hozzáteszem, innen is látni mindent, de biztos nem olyan, mint bent sétálni.

A Palatinus domb pénztáránál megvettük tehát a jegyet, aminek az ára 12 €, 18 és 25 év között 7,5 €, 18 év alatt ingyenes. És ahogy írtam, 2 napra szól. A Palatinus domb a régi Római Birodalom Rózsadombja volt, a korabeli előljárók itt élték mindennapjaikat. Szép kilátással minden irányba a városra, a Circus Maximus közvetlen szomszédságával a Palatinus domb palotáiból talán még az ott zajló eseményeket is meg lehetett tekinteni, mintha csak páholyból néznék.
Mára természetesen a kis városrész csak romváros formájában tekinthető meg, ám ez még így is vonzó látványt nyújt. Láthatunk itt például egy stadiont, de épületek félig meglévő maradványait is több szinten. A Palatinus domb közepén egy múzeum épületében tekinthetők meg az itt megtalált szobrok, eszközök maradványai. Egyúttal betekintést nyerhetünk a korabeli környezetbe videókkal és képekkel illusztrálva. Ahogy azt a történészek elmondják, Róma városa az itt letelepedő emberekkel kezdte el kinőni magát, egyesek szerint itt ölte meg Romulus Remust i.e. 753-ban, a város keletkezésekor.

A dombon a Forum felé haladva végre meghallottuk az ágyúdörrenést, amit minden nap délben a Gianicolo dombról lőnek, a Trastevere közeléből (Il Cannone del Gianicolo). Megadva a jelet Róma templomainak a déli harangszóhoz.

Egy narancsfákból és sövény labirintusból álló kis kerten haladhatunk át, egészen a domb szélére. Kilátóként funkcionáló terasz ez, ahonnan az egész Forumot szemügyre vehetjük, természetesen látható innen a Colosseum, és számos más látványosság a távolban.

A dombról a Forum Romanum felé vezet az utunk, a Római Birodalom egyik legfontosabb helyszíne volt ez, többek között a szenátus is az itt állított épületek egyikében ült össze megvitatni a korabeli politikai kérdéseket. De templomok és bazilikák is álltak itt, piacok és vásárok voltak, az ítélkezés és kivégzések helyszíne is volt. Egyúttal kereskedelmi központ is.

A Colosseumba átsétálva jeggyel a kézben végigsétáltunk a várakozó sor mellett. Itt is átvilágítanak minket, fémdetektoros kapukkal, akárcsak a Forum bejáratánál. Bejutva két szintet tudunk körbejárni, látható a küzdőtér szintje, és az alatta feltárt labirintusszerű folyosók. Ide nem mehetünk ugyan le, de felfelé vezetnek lépcsők. A Colosseum nézőterének üléssoraiból nem sok maradt fent, egy ponton láthatjuk csak a fehér mészköveket. Képes illusztrációkon nyerhetünk betekintést a gladiátorok harcainak életébe. Ha jó fantáziával rendelkezünk, a Colosseum belsejében elképzelhetjük a nézők, a harcosok, a küzdőtér alatti élet és a ketreceikből szabadon engedett vadállatok látványát.
A Colosseumot i.u. 80-ra készíttette Vespasianus császár, később újabb üléssorral bővítették. Hosszúsága 188, szélessége 156, magassága 48.5 méter. Alapja ellipszis formájú, köszönhetően annak, hogy két görög mintára épített félkör alakú amfiteátrumot fordítottak egymással szembe. Közel 80 000 ember befogadására volt alkalmas. A gladiátor játékok mellett még vízi csatajeleneteket is rendeztek itt, vízzel elárasztva a küzdőteret. Eredeti neve Amphiteatrum Flavium volt, első írásos említése Colosseumként a középkorból származik. Elnevezését feltehetően a korábban az aréna mellett álló 35 méter magas Kolosszus szoborról kaphatta, ami Nero császárt ábrázolta.
Jó fényképeket a Forum széléről, a dombról tudunk készíteni, innen az egész Colosseum belefér egy képbe, ahol nem takarja ki semmi az épületet. Amíg ide el nem sétáltunk, nem találtam meg azt a pontot, ahonnan a legtöbb korábban látott fénykép készült.
A Colosseum volt az utolsó olyan helyszín, amitől egy pillanatra megállva, visszanézve intettem búcsút.

A Colosseum után elindultunk a Vittorio Emanuele II emlékmű irányába, elnyaltunk egy fagyit, közben a Forumot szemléltük az utca lépcsőin ülve. A Vittorio Emanuele II kísértett minket az első naptól kezdve. Láttuk a Spanyol lépcső felé sétálva a Villa Borghese park magasságából a város fölé emelkedni. Láttuk a pont vele szemben lévő főúton esti fényárban úszva a fehér márvány tündöklését. Most végre itt vagyunk a tövében. Hatalmas építmény ez is, 135 méteres magasságával és 75 méteres szélességével kétségtelenül a város egyik legtekintélyesebb emlékműve.
Az emlékművet 1895-től egészen 1935-ig építették II. Viktor Emánuel olasz király emlékére, aki az egységes Olaszország első királya volt 1878-ban bekövetkezett haláláig.
A lépcsősorok a Haza oltárához vezetnek, itt az első világháborúban meghalt ismeretlen katona sírja található.

Haladunk tovább, fel a Capitolinus dombra, a Capitolium épületéhez. Az előtte elterülő tér közepén feltűnik Marcus Aurelius császár aranyozott lovas szobra. Neve, ha máshonnan nem is, a Gladiátor című filmből lehet ismerős, a film első szakaszában haldokló császárként jelenik meg Maximus hadvezérrel az oldalán.
A tér bal oldalán, a Capitolium épületének sarkánál található a Romulust és Rémust szoptató nőstényfarkas, a Capitoliumi farkas szobra. Ám ez csak másolat, az eredeti szobrot a tér jobb oldalán található Palazzo dei Conservatori antik múzeumban őrzik. A Capitolium jobb oldalán, az épület mögötti kis utcáról ismét megcsodálhatjuk a Forum területét.
Mielőtt meglátogatnánk Trastevere városrészét, egy kitérőt teszünk az Igazság szájához (Bocca della verita), ami a Circus Maximustól nem messze lévő Santa Maria in Cosmedin templom alsó rácsos folyosóján található meg. Sorban kell ugyan állnunk, de egy fotót megér a megmérettetés, hogy hazugságon kap-e minket a félelmetes arcot ábrázoló szobor.

A főút túloldalán találjuk Győzedelmes Hercules templomát (Tempio di Ercole Vincitore). Kör alapú, magas oszlopokkal díszített templom látványos megjelenésével és az előtte lévő kis parkjával csalogat minket egy kis padon eltöltött pihenőidőre. A templom története egészen i.e. 120-ig nyúlik vissza, ekkor építtette egy római kereskedő Hercules tiszteletére, akit az olajbogyó kereskedők oltalmazójaként tiszteltek.

Útba ejtettük még Róma egyetlen kis szigetét, a Tiberis-szigetet (Isola Tiberina). Mérete tényleg kicsi, a szigetre lépve alig pár métert kell megtennünk ahhoz, hogy a túloldalához érjünk. Egy teret látunk obeliszkkel, és a Basilica di San Bartolomeo all’Isola bazilikát. Na meg egy üzlet kültéri kijelzőjén az aktuális hőmérsékletet: 17 C. Már ott tudtam, hogy utálni fogom az akkori önmagamat ezért, ha hazajövök, hiszen itthon mindeközben -5-10 C fok volt a nappali hőmérséklet.

És végre besétálunk Trasteverére. Kopogó szemekkel, de így is szép a látvány. Kis macskaköves utcák, kis autók, kis motorok, mosolygós bicikliző fiatal hölgy, ablakban nézelődő úr. Csend van, nem nagyon szűrődik be a város zaja, pedig nem messze villamos is jár. A felettünk lévő fáról nagyobb papagáj szórja le a magokat munkáját megunhatatlanul végezve. Merthogy Rómában sokfelé, parkokban, fák lombjai között papagájokat is látni. És ezek nem csak úgy elszöktek otthonról. Mediterrán ország, ugye…

Végül beülünk a Piazza del Drago téren található Trattoria Il Ponentino étterembe. Beülünk? Nem helyes a kifejezés, kiülünk. A pavilonokkal fedett terasza a tér egy kis szelete. 17 fok van, még jó hogy kint akarunk enni, itthon áprilisig még várni kell erre az életérzésre. Pizza menüt rendeltünk 10 €-ért, ami tartalmazott előételként egy bruschettát, főételként három féle pizzából kérhettünk (americana, capricciosa, margherita), kérhetünk mellé sört vagy kólát, illetve desszertként tiramisut kapunk. Kaptunk volna, mert szerencsénkre az már elfogyott, helyette csoki mousse volt, amit nagy örömmel fogadtunk. Az előző két étteremben már ettünk tiramisut, jól esik az újdonság. Bár a pizza háromnegyedénél már ki kellett gombolnom a nadrágom, ezután a tudat, hogy még desszertet is kapunk… 🙂

A nem messze lévő főút – tudjátok, ahol a villamos is jár – túloldalán benéztünk a Chiesa Sant’Agata in Trastevere templomba, melynek érdekessége, hogy az ott felállított kis jászolban lévő kis Jézust valahonnan a hegyekből, a földrengés sújtotta egyik kisváros templom romjainál találták.
Még tovább sétálva szuveníres boltokban veszünk 1 € áron S.P.Q.R. feliratos, régi romos kőre formázott hűtőmágnest, majd kilyukadunk a Piazza di Santa Maria téren. Az itt épp felújítás alatt álló Basilica di Santa Maria in Trastevere bazilika belseje ismét megragadja csodálatunkat. Gyönyörű fények, díszítések, 3 dimenziós kép a templom oldalfalában, ami tulajdonképpen egy képkeret mögött berendezett kisvárosi életkép. A bazilika előterének homlokzatát a rajta elhelyezett ókori kőtáblák teszik érdekessé. A templom időszámításunk utáni negyedik században épült, mely az első felszentelt templomoknak egyike Rómában.

Néztük a térképet mi fér még bele az utolsó esténkbe. Elhatároztuk, hogy elsétálunk Piramide-ig. Útközben a Ponte Sublicio budai oldalán (mi csak így neveztük) elhaladunk a Porta Portese városkapu mellett, ami mögött piac szokott lenni. Nem is akár milyen, bolhapiac. Már csak a lábunk visz, fáradtak vagyunk a kimerítő három teljes nap után. A Piramide közelében eszünkbe jut, hogy meg kéne nézni a cserépdombot is (Monte Testaccio). Elsétálunk hát, de zárva van. A múzeumként üzemelő domb utcai oldalán kerítés mögött látszik, hogy valóban az itt felhalmozott cserép alkotja. Az utcán beljebb sétálva a domb külsejébe barlangként vágott étterem belső borítását is meghagyták látványosságként üvegfal mögött. I.e. 140. és i.u. 250 között halmozódott itt fel a széttördelt szállítóedényekből, amfórákból kialakított domb, melynek magassága 35 méter.

És végül elérkezünk a Cestia Piramishoz (Piramide di Caio Cestio) és a mellette álló Porta Ostiense kapuhoz. A piramis Caius Cestius preator síremlékeként épült, melyet Augustus császár idején, i.e. 18 és 12 között egyiptomi mintára építtettek az Aurelius falra. A piramis oldalai 29.6 méteresek, magassága 37 méter. A XVII. században restaurálásokat végeztek, de bejáratát nem találták, ezért új bejáratot kellett vágni rajta feltárásához. Legutóbb 2015-ben végeztek restaurálási munkálatokat, így ma már szép fehér pompájában látható.

Ezzel véget ért a napunk. Piramide egyben Urban Railway állomás is, Róma Dél-Nyugati külvárosi vonala, innen közelíthető meg Ostia tengerparti városa.

Ötödik nap – Bud Spencer, a legenda meglátogatása, búcsú

Nem sok időnk maradt, 10 óra előtt elhagytuk a szállást, és már teljes menetfelszerelésben elindultunk Bud Spencer, eredeti nevén Carlo Pedersoli sírjához. A temető Tiburtina vasútállomás közelében található, a B (kék) metróvonal visz el idáig. Az index.hu egyik fórumáról kaptuk meg az információkat, hogyan jutunk el a templom bejáratáig.

Összefoglalva: Ha feljöttök a metró aluljáróból, nem tudtok keresztül sétálni sehol sem az autóút össze-vissza fonódó felüljárói alatt egyenesen a temetőhöz. Muszáj felsétálni a vasúti sínek felett átívelő hídon, a híd túlsó oldalára átsétálni a zebrán, majd visszajönni megint csak a sínek felett. Ha ez így nem lenne érthető, mellékelek egy jelölt térképet is, ami alapján a Google Maps-en magatok is meg tudjátok nézni az útvonalat.

A főbejáratnál vásároltunk egy mécsest, majd belépve a portás néni illedelmesen, sűrű elnézés kérések közepette, de megkért, hogy a fényképezőgépet ne használjam (a vállamon volt). Engedélyt kellene kérni hozzá a temető igazgatóságától, ha jól értettük. Majd segített nekünk megtalálni Bud Spencer sírját, a főbejárattól jobbra található, nagyjából 100 méternyire, egy fehér épületben zárt rácsok mögött. A sírhely mellett sört, konzerv babot találunk, de egy nagy magyar zászló is díszeleg itt. Szeretett minket, szerettük őt. Gyertyát gyújtottunk, 5 percet eltöltöttünk leróva tiszteletünket. Egy gyors mobilos fotót azért készítettünk, hogy mindezt képen is át lehessen adni. Kifelé menet a portás néni elmondta még, hogy más olasz hírességeket is eltemettek a temetőben, de sajnos erre már nem jutott időnk, siettünk a transzfer buszhoz.
És Bud Spencertől búcsút véve, egyúttal Rómától is elbúcsúztunk. 15 perccel a transzfer busz indulása előtt értünk vissza Terminihez. Egy utolsó gyors városnézés a buszról. A Fiumicino reptérnél még kiültünk a padkára, magunkba szívni egy kis napfényt, itthon még legalább 2 hónapig ki kell bírnunk nélküle. A repülőút hazafelé szintén napos időben telt, Ferihegyen viszont -1-2 fok és ködös idő fogadott.

Összegzés

Róma szépsége mellett biztosan nem lehet elmenni. A tavalyi brüsszeli kirándulásról is már úgy jöttem haza, hogy tele voltam energiával, szerettem ott lenni. De amikor a repülőről megláttam Budapest belvárosát, a Dunát és a szép régi épületeinket, ugyanezt hazafelé autóban ülve az alsó rakparton, akkor azt éreztem, hogy „azért Budapest mégiscsak szebb”. Most, Róma után is azt mondom, hogy nagyon szép Budapest. De azért egészen más, inkább érzek lehangoltságot az út után, és ha tehetném, már most mennék is vissza. Az a sok látnivaló, a monumentális épületek, hogy minden nagyon-nagyon díszes és művészi. Ezt azért nehéz lesz felülmúlni a jövőben. Szóval Rómát látni kell, és biztos, hogy vissza fogok még menni. Nem csak a Trevi-kútba dobott érme miatt. 🙂

Amik kimaradtak

Lido di Ostia: Ostia városa a tengerparton fekszik, nem messze Fiumicinotól. Ha nyáron jártok Rómában, és több napot töltötök el a városban, akkor egy napot érdemes a tengerparti utazásra, strandolásra szánni a homokos tengerparton. Piramide Urban Railway megállójától tudtok ide leutazni maximum 1 óra alatt. Ráadásul, ahogy olvastuk erre is felszállhatunk normál vonaljeggyel, vagyis 1,5 € áron. Azt, hogy a metrótól egy jeggyel át lehet-e szállni a 100 percen belül, nem tudom…

Ostia Antica: Szintén Ostiában található antik város, egyes írások szerint Pompejihez hasonlít. Saját amfiteátrummal, fórummal, templomokkal, terekkel, épületekkel rendelkezik. Ostia Antica volt Róma kiköltője az Ókorban, melynek története egészen i.e. 7. századig nyúlik vissza. Fénykorát i.u. első században élte, majd Portus kikötője átvette a szerepét, ekkor hanyatlásnak indult.
A belépőjegy 8 €, 18 és 25 év között 4 €, 18 év alatt ingyenes. Ha ide látogatnánk készüljünk fel, hogy órákat lehet eltölteni itt.

Campo de Fiori (Virágok mezeje): Róma egyik leghíresebb piactere, a Piazza Navonától délre, pár utcányira található. A tér közepén Giordano Bruno szobra látható, nem véletlenül, 1600. február 17-én itt végezték ki máglyahalál által eretnekség miatt. További érdekes adat, hogy ez az egyetlen olyan tér Róma belvárosában, amelyen nem építettek templomot.

Scala Santa (Szent lépcső): Ha a Lateráni bazilika környékén jártok, ne hagyjátok ki a Szent Lépcső megtekintését sem. Idézem a Wikipédiáról: "A hagyomány szerint ezen a 28 lépcsőn ment fel Jézus Pilátushoz, mielőtt elítélte volna a nép. Ekkor már megalázták, fejére tették a tövis koszorút és megostorozták amitől vére lecsepegett a lépcsőre, melynek nyomait ma is láthatjuk a lépcsősoron.". És hogy mégis hogy került ide a lépcső, arról a beszámolóm alján található Wikipédia linken olvashattok.

Hasznos térképek

épületekkel jelölt várostérkép
részletes várostérkép
ugyan ez saját feljelölésekkel + hozzá tartozó számozott listával
metró és vasúthálózati térkép
Vatikánváros térképe
Vatikánváros térképe 3d-ben
Colosseum + Forum Romanum + Palantinus és környékének 3d-s térképe

Telefonos applikációk

Többfélét is találtok Google Play-en. Online és offline térképeket egyaránt. Segítenek megtalálni a látványosságokat, de akár üzletek felkutátásában is. Mi a Here térképét használtuk navigálásra. Gyalogos üzemmód is választható, gyorsan megtalálja, hogy hol vagyunk. Pontosan lehet vele közlekedni. Előre letöltve az adott ország térképeit offline is használhatjuk.

Here WeGo, Ulmon Rome Travel Guide, Rome Map offline, Muoversi a Roma app ufficiale (a római tömegközlekedés hivatalos applikációja), Maps.Me, OsmAnd (OpenStreetMap adatokkal), Róma metró térkép, WC Rome.

Tapasztalatok, általános tudnivalók

– Jegyárak: A normál tömegközlekedési vonaljegy ára 1,5 €. Ez 100 percig használható, akár átszállással is. Egyedül egy kikötés van, ha kijöttünk a metró kijáratán, már nem mehetünk vele vissza. Lenne 3 napos bérlet 18 €-ért, 7 napos 24 €-ért. Mi a 3 nap alatt kb. 12 €-t költöttünk metrózásra fejenként úgy, hogy minden nap legalább 2 utazásban volt részünk. Nem lett volna értelme megvenni a több napos bérletet, már csak azért sem, mert Rómában tényleg minden utcasarkon van egy látnivaló, vétek lenne nem sétálva bejárni a várost.

– Roma Pass: Indulás előtt úgy számoltunk, hogy nem lesz rá szükségünk, más is jelezte, hogy felesleges megvenni, Rómában úgyis sétálva járod be a látnivalók legjavát. Viszont azóta kaptam egy pozitív visszajelzést is.
A Roma Pass lényege, hogy 2 vagy 3 napig ingyen használhatod a tömegközlekedést, mellé kapsz 1 vagy 2 múzeumba felhasználható ingyenes belépést. Mindezt 48 órára 28 €-ért, 72 órára 38,50 €-ért. Korábban azt olvastam, hogy a két ingyen belépő nem használható fel a Colosseumhoz, vagy akár az Angyalvárhoz. Viszont ez megdőlt, egy ismerősöm Roma Pass-szal járta be 2017. júniusában a Colosseum + Forum Romanum + Palatinus dombot, illetve még az Angyalvárat is. Úgy viszont már megérheti, belépőkkel együtt, a sorokat kihagyva, és még a tömegközlekedést is ingyen használva. Én összeszámoltam, hogy a városkártya hiányában rosszul jöttünk-e ki, de nem, pár euróval még jobban is jártunk. De mi csak metrót használtunk, más közlekedési eszközt nem. Szóval tájékozódjatok indulás előtt, hogy pontosan mit kínálnak aktuálisan a Roma Passhoz, elképzelhető, hogy nektek érdemes lesz megvenni.

– Gyalogos sárga lámpa: Terminire érkezve az első nagyobb kereszteződés lámpás zebrájánál feltűnt, hogy a gyalogosoknál is van sárga lámpa. Nem villog a zöld figyelmeztetve, hogy hamarosan pirosra fog váltani, ehelyett sárgára vált, ami kb. 25 másodpercet jelent a gyalogosok számára a tilos jelzésig. Több helyen számláló is kiegészíti a sárga jelzést, hogy pontosan tudjuk van-e még időnk átérni.

– Tacskók: A sokféle kutya közül legtöbbet tacskókat láttunk. Kis autók, kis motorok, kis kutyák. 🙂

– Robogók, dudáló autósok: Szintén Olaszország jellegzetességei. Mindenhol kis motorok parkolnak, Vespák, Piaggiok. Férfiak és nők, üzletemberek, átlagos közlekedők. Sokan használnak robogót. A dudaszó pedig állandó, egy nagyobb kereszteződésnél elképzelhető még az is, hogy percenként megszólal az autók, motorok és teherautók kürtje. Koccanásos balesetet is láttunk, mindkét fél temperamentumos szitkozódásba kezdett a másikkal.

– Parfüm: Lehet, hogy csak a tavaszias idő hatása, de nagyon sok helyen éreztünk parfüm illatot. Olasz nők, lányok… Ha a parfümillatot felhőként lehetne szabad szemmel is látni, biztosan körbelengné őket. Egyik séta alkalmával megéreztem a parfüm illatot, kerestem hol a lány körülöttem. Sehol senki, kb. 10-20 méterre jött szembe egy lány, végül kiderült Ő volt az illatfelhő tulajdonosa.

– Csobogó kutak az utcán: Szintén tippként olvastuk, hogy a hosszú sétákra érdemes magunkkal vinnünk egy üres fél literes flakont. Róma utcái tele vannak állandóan csobogó kis kutakkal. Bárhol megtölthetjük flakonunk friss vízzel. Az már csak egy külön poén volt, amikor a Colosseumot fényképező nő úgy állt be mellé, hogy a kútból csak a kis csobogója látszott ki. Profilból vicces látványt keltett. 🙂

– Egy jótanács, jó cipőt válassz! Ha Rómát körbe akarod sétálni, mindenképp szükséged lesz egy jó cipőre. Elsőre úgy tűnt, hogy a másokon látott neon színű sportcipők nem illenek sem Rómába, sem a Vatikánba. De utólag mégis igazat kell adnom azoknak, akik ilyen futócipőket vettek fel. Nagyon sokat sétálsz, ezeket sokszor macskakövön teszed. Még így is úgy el fog fáradni a lábad… De ha egy kényelmetlen cipőt választasz, az egyenesen fájdalmas is lehet. Rajtam ugyan sportcipő volt, de eléggé vékony talppal.

– Autózás, parkolás: Autóval ne menjetek Rómába! Látszik, hogy itt az autókat csak használják. A legújabb autókon is horzsolások mindenfelé, törött vagy hiányzó lökhárítók, rengeteg horpadás. Nem csoda, a parkolási morál nagyjából arról szól itt, hogy „megnézem beférek-e ide”. Egy koccanás hátul, egy koccanás elől. Egymástól milliméterekre parkoló autók, párhuzamos parkolásnál. Ezzel együtt nem igen láttunk tuningolt, spoilerezett hétköznapi autókat. Valamiért ez itt nem szokás, maximum a ténylegesen neves, erős sportautóknak lehet itt tekintélyük. És persze sok az olasz márka, Fiatok többnyire. De látni bőven Lanciát és Alfát is.

– A rendőrséget több néven is láttuk. Láttunk Polizia feliratú autókat, láttunk Polizia Roma Capitale feliratúakat is, de sok helyen feltűnt a Carabinieri elnevezés is. Nem igazán tudtuk a helyszínen eldönteni, hogy mik lehetnek a különbségek. A Vatikánnál például mindkét testület autói jelen voltak. De többségében mégis a Polizia testületét láttuk intézkedni, amikor a Colosseumhoz vonultak ki több autóval (talán gyakorlat lehetett). Egy szürkére festett autót is láttunk intézkedni egy motoros bukásnál, ennek felirata Guardia di Finanza volt.
A magyarázatot már itthon kerestem meg. Ajánlom tehát figyelmetekbe a Wikipédia Karabélyosok hadteste bővebb leírását, és egy másik cikket is Poliziotti o Carabinieri? Ki ismeri a különbséget? címmel. A szürkeruhás fináncokról pedig az alábbi cikket ajánlom: Rendvédelem – Guardia di Finanza. Nem könnyű összerakni a képet, hogy melyik testületnek pontosan mi is a feladata. Nagyjából azt látom, hogy mindegyikük mindenhol bevethető.

– Az elefántot, mint megjelenített szimbólumot többfelé is láttuk, a Pantheon mögött obeliszkbe szoborként faragva, de az Angyalvárban is festményen. Nem tudtam mi lehet a pontos kapcsolat a Római Birodalom és az elefántok között. Azzal tisztában voltam, hogy Egyiptommal kapcsolatban álltak, és mint ahogy az is Afrikában található, biztosan Afrika más területeihez köthető. Kerestem egy cikket, ami magyarázatot ad a megjelenésére: A harci elefánt Egyiptomon kívül.

Filmek és zenéik

Nem tudom ti hogy vagytok vele, de én indulás előtt az utolsó heteket már azzal szoktam tölteni, hogy valamennyire felkészüljek az országról, a nyelvről, és ha más nem, filmek és zenék által magamba szívjak már előre egy kis életérzést. Ami aztán többszörösen zúdul a nyakamba, ha már ott vagyok. Az élményekkel gazdagodva akár újra elővehetem ezeket a filmeket, mert már más szemmel nézem azokat meg. Ilyen film például az Angyalok és Démonok. Utólag teljesen más szemmel néztem, látva, hogy hány filmes helyszínt bejártunk a pár nap alatt.

Olaszországban és Rómában játszódó filmek: Angyalok és Démonok, Az élet szép (La vita e bella), Malèna, A nagy szépség (La grande bellazza), Az ifjú pápa (sorozat), Cinema Paradiso, Rómának szeretettel, Ízek, imák, szerelmek, Napsütötte Toszkána, Az amerikai.

Filmek a Római Birodalomról: Gladiátor, A sas, A kilencedik légió, Az utolsó légió, Agora, Róma (sorozat), Spartacus (sorozat), Spartacus (film), Ben-Hur, Pompeji, Feltámadás. Ezek leginkább napjaink filmjei, néhány remake is egyben.

Zene: Nyilván nagyon sok ismert olasz zenét hallhattunk az elmúlt legalább 50 évből. Például ott van a tavalyi foci EB alatt futó Heineken reklám zenéje, a Rita Pavone – Viva la pappa del pomodoro, amit nagyon megszerettem. Így utólag viszont inkább ajánlanám az Ifjú pápa és a Nagy szépség című filmek zenéit.

Forrásaim

Részletesebb leírásokat az egyes helyszínekről többek között a Wikipédián olvashatunk: Róma, Római Birodalom, Ókori Róma, Róma történelmi központja, Colosseum, Constantinus diadalíve, Palatinus, Forum Romanum, Circus Maximus, Angyalvár, Pantheon, Vatikán, A Vatikán történelme, Szent Péter bazilika, Sixtus-kápolna, A Sixtus-kápolna mennyezetfreskója, Vatikáni Múzeum, Trevi-kút, Lateráni bazilika, A lateráni egyházi épületegyüttes, Szent lépcső, Piazza Navona, Campo de’ Fiori, Capitolinus, Caracalla termái, Area Sacra di Largo Argentina, Il Gesu, Santa Maria in Cosmedin templom, Győzedelmes Hercules temploma, Tevere, Tiberis-sziget, Cestius piramisa, Monte Testaccio, Piazza della Repubblica, Svájci Gárda.